Hogy tetszett a vége?

**Setét Torony** Kedd Május 31, 2011 6:47 pm

Mit éreztél, mikor hét kötet után elértél az utolsó sorhoz és búcsút kellett mondanod Roland világának?

**Susan Delgado** Pént. Jún. 03, 2011 4:57 am

haat nemtom. en szemely szerint meg mindig nem tom eldonteni hogy mit gondoljak arrol ahogy King beleirta sajat magat. a veggel nem volt kulonosebb gondom de nem kavart fel olyan annyira nagyon

Gothic Lady Vas. Aug. 25, 2013 5:41 am

Befejeztem a Setét Torony utolsó kötetét. Elértem Rolanddal a Toronyhoz.
És most szeretném megosztani Veletek a gondolataimat az utolsó kötet kapcsán.
Mikor a nyolcszázadik oldalt is elhagytam, kezdtem kissé morcos lenni. Meglátásom szerint a vége-nem maga a végkifejlet-kissé el lett kapkodva. Bizonyos részek nagyon gyorsan le lettek zavarva. Lehet, hogy a hatás kedvéért, de engem kissé zavart. Ahhoz képest, hogy a kötet majdnem ezer oldalas, több dolog nem lett kellően kifejtve, amire vártam.
Ilyenek voltak a hirtelen halálesetek, szögesen egymás után. Jake és Eddie halála. Majd Csié és Mordredé. Jake halála mondhatni magasztos célt szolgált, meg kellett menteni King-et, ugyan ekkor már másodszorra halt meg, ami kissé elszomorított.
Eddie esete pedig még lehangolóbb volt. Úgy hiszem nem érdemelt ilyen halált. A golyó tisztesség, tökéletes halál egy Harcosnak, de ismét az eset hirtelensége. Egyik percről a másikra csak úgy kilőve a történetből. Hatásosnak hatásos volt, de valahogy itt sem éreztem a „helyén a dolgokat”. Ezt eddig egyik Torony kötetnél sem éreztem, valahogy azok eleven életet élnek, mások, ezt nem részletezem, mind tudjátok szerintem hogy hogyan értem. Szóval eddig ahogy olvastam úgy éreztem, minden úgy van jól ahogy. Kis kétely ennél a pár résznél merült fel bennem, olyasmi érzésként mint a Sugárrengés.
Mordred sanyarú és semmitmondó halála pedig egyenesen szíven ütött. Mint tudjátok, a Bíbor Király után (aki még a Nem jön szememre álom-elsők között olvastam - kötetnél „érintett meg” és onnan nem volt megállás a Szemet követve egészen a Setét Torony és a többi rá vonatkozó hivatkozás/utalás felkutatásáig) ő lett az egyik nagy kedvenc - bár szinte az összes ST szereplő „kedvenc”, mindőjüket szeretem, érdekes módon, jókat és rosszakat is, egy-két kivétellel mint pl Rhea, ezért bajban lennék ha rangsorba kéne állítanom őket – és bizony őt is túl gyorsan zavarta le King bácsi. Mordred jövetelét a Callai farkasoktól kezdve vártuk, Susannah dalán át, míg nem az utolsó kötetre megszületett. Nagy hűhó a semmiért, ez az ami a halálakor eszembe jutott. Ennyi felhajtás, Mordred így- Kis Vörös Király úgy. Elzengte nekünk a történet milyen különös lény, nem látott még ilyet a világ, meri kijelenti, ehhez képest elég szánalmas halála lett. Mordredet eszesnek ismertük meg. Akkor kérdem én, miért nem emberi alakjában jelent meg Roland előtt? Ha így tesz, meglehet, hogy Roland elgyengül és hasznára fordíthatja ezt, vagy bármi megtörténhet. Ha beszélgethettek volna. Ha pár szót váltanak. Nekem nagyon hiányzott egy epikus párbeszéd kettőjük között. Ezt vártam. Nem hiszem, hogy másként alakultak volna a dolgok, ha ez így történik, még is úgy kívánkozott. Valahogy hiányzik a történetből, szerintem. Az, hogy végül Roland megkeményíti a szívét és még is Mordred két szép, bombázó kék szeme közé repít egy golyót, az úgy volt várható és helyes. De előtte akkor is hiányoltam egy eget rengető, akár pár mondatos szóváltást. Utána még mindig lett volna idő pókká alakulni, vagy még előtte elkapni a fiú grabancát, hiszen Roland keze szélsebes, vagy Csit szegény még korábban vagy másként kivégezni Mordred által. Bár az ő halála valahogy passzolt a történetbe, nem lógott számomra úgy ki, mint Jake és Eddie, még ha ezeknél is csak az idő-fene elcsúszott, elmozdult idő?-volt az, ami ezt a furcsa frusztrációt okozta. Sajnáltam a kis bozontost. De méltó halála volt.

Susannah befejezését illetően, az ő távozása is gyorsabb volt a kelleténél, szerény meglátásom szerint. Bár nála az álom sürgetett. Ez a rész viszont nagyon tetszett-kivéve hogy eldobja Roland revolverét,de ez, ahogy a lassú emlékvesztés is,a történet legvégével együtt értelmet nyer-, ahogy King megoldotta a viszontlátást egy másik világbeli Eddievel, Jake-el és később Csivel. Az egész olyan Kingesen ütős volt Már említettem nektek, hogy nagyon szeretem King befejezéseit, valahogy sikerül mindig azt írnia, ami úgy van jól, ahogy van. Ez független a szubjektív „tetszik-nem tetszik” életérzéstől.

A Vég. Ahogy ezt a fejtegetést is kezdtem-mert ki kell írnom magamból, remélem nem untatok vele senkit-, a nyolcszázadik oldal után kezdtem kicsit pipa lenni. Nem tetszett, hogy a végére így felgyorsultak a dolgok. Hogy Mordred és a Bíbor Király így le lettek rázva, merthogy ez volt az érzésem. A halál méltóságát is meg kell adni. Minden főgonosz vagy meghal, vagy ártalmatlanítják, de annak meg kell adni a módját és a tapasztalatom az, hogy sokszor mellékesnek tekintik ezt, pedig nem az.
King még így is frappánsan oldotta meg. Az, hogy tetszett Mordred és a Király esete, az merőben túlzás, ahogy az is az volna, hogy csalódást okozott. Egyszerűen csak frappáns volt, nem több és nem is kevesebb. Többet hozhatott volna ki mindkét dologból. Nem érzem méltónak. Kicsit úgy tűnt, nem tudott már mit kezdeni a Királlyal, fogta magát és a pár oldala megismert Művésszel egyszerűen kiradírozta, mert megtehette (viszont a Szeme megmaradt, ahogy az elméje is, így bármi megtörténhet, ki tudja kit képes elérni vele?). Nem tudtam elképzelni King mit kezd majd Rolanddal és a Királlyal,ha azok egyszer szemtől szembe néznek egymással, de szintúgy valami epikus dologra számítottam, hiszen Roland Harcos, egy Nagy összecsapásra, ami méltó ehhez a két fergeteges és megismételhetetlen karakterhez. Mivel King úgy nyilatkozik a Toronyról, mint ami saját magát írta meg, - csak ezért, meg az elfogultságomért, hiszen a kedvenc szerzőm akin tíz éves korom óta élek - nem tudtam sokáig haragudni, mindössze pár órát, ami lehet hogy csak pár perc volt. Túlságosan elvarázsol a világ, amit alkot ahhoz, hogy előbb-utóbb ne békéljek meg bármivel. Mintha a Rózsa lenne vagy valami hasonló.
Mikor úgy tűnt a történet vége ott van, hogy Roland benyit a Toronyba és ennyi, akkor tényleg azt hittem, hogy csalódni fogok. Egyesek szerint az lett volna a jó, de szerintem semmi sem lett volna lehangolóbb és kiábrándítóbb egy ilyen hosszú kaland után.
És aztán elolvastam a Befejezést. Ahogy Roland benyit a legfelsőbb, legrettegettebb szobába, amiről Walter azt állította üres és nincs ott semmi…egyszerűen békére leltem. King maga nem tartja boldog, jó befejezésnek, ahogy ezt ki is fejti, sokan őrjöngtek blogokon és fórumokon, én még is úgy éreztem, hogy a kis zökkenők-számomra: hirtelen halálok stb- után most ismét minden úgy van jól, ahogy. Hogy ennek így kell lennie és nem is lehetne másként. Sosem gondolkodtam alternatív befejezéseken, hogy hogyan végződhet. Ötletem sem volt és nem is akartam törni rajta a fejemet. Hagytam, hogy a Mesemondó vezessen és tárja fel fiktív igazságát. Igen, hogy minden kezdődik előlről s még sem, hiszen Rolandnál az Eld kürtje és amiért bűnhődik, hogy újra s újra tegye meg irdatlan útját, most vége, mert a kürttel minden más lesz, most majd sikerül okulnia a hibáiból és valóban bevégezni az útját. Érdekes módon, nem hajt a vágy, hogy megtudjam hogy lesz akkor, ha a kürttele ér oda a Toronyhoz. Azthiszem, mert minden úgy van jól, ahogy meg lett írva. Ez a befejezés méltó és kellően epikus egy ilyen fantasztikus eposzhoz. Feledhetetlen élmény volt. Köszönettel tartozok érte Kingnek. És köszönettel nektek, hogy meghallgattatok és megoszthatom veletek a Toronnyal kapcsolatos gondolataimat.

Amik nem szerepeltek a történetben, vagy én voltam figyelmetlen-ha igen, akkor légy szíves szánjatok meg a válasszal és a memóriám felelevenítésével.
Először is, a Jerikó hegyi csata. Már az első említésnél nagyon felcsigázott a gondolat és szintúgy vártam hogy egyszer majd el lesz mesélve az egész. (A Marvel képregényeként kiadta ha jól láttam, de azt hittem a képregények a könyvek feldolgozásai, nem olvastam utána)
Másrészt, Roland a wikipedia szerint a Bíbor Király 29.generációjú fél-unokaöccse, Arthur fia és Walter pedig a kuzinja. Ezek a családfa-adatok szintúgy vagy nem szerepeltek, vagy valamilyen érthetetlen oknál fogva átsuhantam rajtuk .

Ajánlott tartalom

Hogy tetszett a vége?

Hogy tetszett a vége?

Re: Hogy tetszett a vége?

Re: Hogy tetszett a vége?

Re: Hogy tetszett a vége?