Tetszett ez a rész?

Én faltam a lapokat anno 12 évesen. Azt hiszem a szobámból sem jöttem ki és egy hétvége alatt ledaráltam az egészet. Pár éve újraolvastam és féltem, hogy már esetleg eltűnt a varázs, de újra beszippantott.

a kedvenc reszem, minden fenntartasommal egyutt, mondjuk a kozepen kezdtem ami hiba volt de ezzel egyutt is szo szerint megszallottja voltam evekig (ld felhasznalonevem, kb mindenhol ezt hasznalom ahol neten megfordulok)

A bratyóm ez után a kötet után döntött úgy, hogy nem olvassa tovább. Lehozta az életről.
Nekem is rosszul esett a könyv. Miért kell egy mesének szörnyű véget adni?

És tényleg nem olvasta tovább a tesód?

Furcsa, hogy a legtobb embernek, akit ismerek, es akik ismerik a Setet tornyot, ez a legkedvesebb resze. Ram talan ez volt a legkisebb hatassal (bar meg ez is kiemelkedo, ha mas konyvekkel egybevetem az erzeseimet), es bar elismerem a szuksegesseget - meg kell ismernunk Roland eloeletet es motivacioit -, nekem picit kilog a sorbol, kevesbe poetikus, inkabb meseszeru - nyilvan szandekosan. A sorozatra jellemzo furcsa, epikus, apokaliptikus hangulat itt nagyon elhalvanyul, es kapunk egy szerelmes kalandregenyt (mielott barki felhaborodna, abbol az elkepzelheto legjobb fajtat). Szemely szerint en nem nagyon hiszem, hogy ez a konyv megallna a helyet egymagaban, es ilyen merfoldko lenne Stephen King munkassagaban, ha a tobbi nem vazolna fel azt a kietlen helyet, amive kesobb Belso vilag valtozott, es amit a hatterkep is jol megragad Rolanddal a tengerparton...